25+1 tény rólam

Sziasztok!
Igaz nem új résszel jöttem, de remélem tetszeni fog ez is. :)
Ez csak pár dolog rólam. :)
XOXO: C.C.

25+1 dolog rólam

1.     Szeretem a rock zenét.

2.     Imádom a csípős dolgokat.

3.     Van internetbesztim (Eszti) és nővérem (Nina), akiket a blogolásnak köszönhetek.

4.     Utálok takarítani, de még is rend és tisztaság van a szobámban.

5.     Az első blogom egy 1D ff volt.

6.     Első, második és harmadik osztályban kitűnő voltam.

7.     Amióta van történelem óra, csak ötöseim vannak belőle és dicséretes vagyok ebből a tantárgyból.

8.     Most leszek nyolcadikos. (13 éves múltam nemrég)

9.     Bírom az alternatív és kicsit elvont zenéket.

    10. Önbizalomhiányom van.

11.    Kosárlabdázok, lassan 7 éve.

12.   6 évig úsztam, de a kosár miatt abbahagytam ezt a sportágat.

13.   Akrobatikus rock and roll-oztam, vagy mi az anyám annak a neve, de azt is hat évig csináltam, párhuzamosan az úszással. (heti 3 úszás, 2 rocki)

14.   Imáádoooom a Pretty Little Liars-t. (a hetedik évad 3. részét várom perpill)

15.   A kedvenc filmjeim a Beavatott trilógia összes része (3/2-re várok) és a vígjátékok.

16.   Rengeteg videóst nézek.

17.   Nem szeretem az Éjjel-nappal Budapest-et.

18.   Zene nélkül nincsen nap.

19.   Szoktam papírra vetni írásaimat.

20.   Nem olyan rég kezdtem el használni a wattpadot.

21.   Imádok olvasni.

22.   Hordok ékszereket. (nyakláncot, karkötőt, bokaláncot, bár az utóbbit néha)

23.   Rühellem a fülbevalót.

24.   Imádok növényeket gondozni, tele van a szobám velük.

25.   A kedvenc állatom a farkas.

+1 A szobámat, olyan színek díszítik, amelyek teljesen harmóniában vannak egymással és emellett a szobám elég kicsi az igényeimhez képest.

2. fejezet

Sziasztok! Itt a második rész. :) Bocsi, hogy késtem vele, csak táborban voltam. :)
Ádám szemszögét egy vendégíró lány írta, Nina, aki lehet még visszatér. :)
Remélem tetszik. :)

2.

- Ezt neked hoztam. - tartott elém egy rózsát, amitől persze menten vörös lettem. Ő szemével arcomat pásztázta, én pedig szemébe néztem és akkor ő sem pásztázott tovább arcom gödröcskéin, hanem egyenesen a szemembe nézett.

- Köszönöm. - mosolyogtam és végre sikerült kiböki a csőrömön ezt az egyetlen szavacskát. Még álltunk ott egy pár percig, szótlanul, de egymás szemébe nézve.

- Akkor menjünk. - nevetett, majd óvatosan karját ráhelyezte derekamra és elindultunk a kávézóba.

- Amúgy nincsen ma edzésed? - néztem rá keservesen, mert féltem, hogy miattam kihagyja azt.

- Lett volna, de elmaradt. - mosolygott kedvesen, hangja még mindig lágy volt és meleg. A kávéházhoz értünk, fejem felett díszelgett a „Costa Coffee” feliratú tábla. Beléptünk és rögtön megcsapott a koffeinbombák illata; melyeket néhány süti aromája is keresztezett. Ő elindult egy asztalhoz és lecsücsült a székre, amely a pulthoz tartozott, én mellé huppantam.

- Olyan finom bukéja van az édességnek és a kávéknak. - nevettem, kivételesen kulturáltan.

- Oh, még bukéja, hmm, fejlett vagy eléggé, de egy póló miatt sír a szád. - utalt nevetve a múltra, majd csöndben nézett. Egy kis idő után megszólaltam.

- Mi az? - mosolyogtam, majd kicsit oldalra döntöttem a fejem.

- Tetszik az arcod, olyan szép. - kacagott egy huncut mosoly kíséretében.  Elvörösödtem, mint egy rossz rák, aki ráadásul melegben van.

- Nem vagyok szép. - nevettem fel keserűen, majd az arcát néztem, egy kis ideig, aztán tekintetemet az itallapra szegeztem.

- Ki mondta? Ki az az idióta? - húzta fel bal szemöldökét, majd leengedte azt.

- Az exem. - sóhajtottam. - Hú, várj, ezt vedd, úgy hogy nem mondtam… Hisz egy randin nem kéne az exekről beszélni. - ecseteltem, amikor rájöttem mit is mondtam. Égő vörös képemre kezemmel rácsaptam. - Mármint… - folytattam volna, de Ádi mutatóujját ajkaimra helyezte.

- Annak nevezed ezt, aminek akarod. - mosolygott kedvesen, ezzel mentve a helyzetemet. - De akkor én is randinak nevezem. - nevetett, majd megsimította hüvelykujjával az arcom vonalát.

- Oké. - vigyorogtam, de nem olyan szélesen, mint egy kutya, amikor vicsorog, hanem halványan. - Milyen lehet ez a jeges latte? - nevettem fel és közben belenéztem szemeibe.

- Nem tudom, de kérek neked egyet. - mosolygott, majd kezével eltakarta az arcát és halkan megszólalt. - Engem néznek azok a lányok.

- Persze, mert helyes és híres vagy számukra. - fordultam meg a lányok felé, alig észrevehetően. - Ők nem ismerik még az igazi énedet. - simítottam meg kézfejét, amelyet az asztalon pihentetett.

- Utálom, hogy csak néznek, de nem képesek idejönni. - beszélt még mindig halkan a tenyere mögül.

- Félnek. - nevettem halkan. Az emberek egyre többen csatlakoztak a nézőkhöz, amikor is egy férfi, akinek gyermeke a nyakában volt odajött az asztalunkhoz.

- Öhm... Nagy rajongóid vagyunk és szeretnénk egy aláírást, lehetséges? - nézett Ádámra a férfi.

- Persze. - vette el tenyerét arcáról Ádi és aláírta a lapot, amit a kisgyermekes elé tartott.

- Ő a barátnőd? - nézett rám, majd a focistára.

- Nem, én nem vagyok a barátnője én csak... Egy ismerőse vagyok. - mosolyodtam el, ami inkább hamis volt, mint sem igazi.

- Áh, értem, akkor nem is zavarok. Köszönöm. - mondta az apuka, majd gyermekével elsétált.

- Barátok. - mondta zavartan Ádi, majd halkan odasúgta. - Csak barátok? - vigyor ült arcára.

- Mi mások? - kuncogtam zavaromban.

- Persze, csak barátok... - mosolyodott el halványan. Ha nem akar többet, akkor én se fogom erőltetni...

- Akkor elmenjek én venni? - kérdeztem teljesen összezavarodva.

- Nem, én megyek. - jelentette ki határozottan a fiú, aki tetszik külsőleg és belsőleg, de csak barátok vagyunk. - Jeges latte? - nézett rám kérdőn, én válaszul bólintottam. Ádám elment a kasszához, ahol jó páran körberajongták, én addig birizgáltam a kedvenc karkötőmet. Ez a karkötő kék volt és egy horgony medál volt rajta. Még a szüleimtől kaptam, amikor 10 éves voltam. Amióta elmentek Brazíliába, lassan két éve, azóta már kabalakarkötőként is szolgál. Ádi felé vetettem pillantásom, aki szemét egy lányra szögezte, aki nem én voltam. Láttam, hogy nézett rá. Belül millió darabra porladtam, nem hittem el, amit láttam. Elővettem a pénztárcámat, majd kivettem belőle az elegendő pénzt a lattere; a tollam is kezem közé került és hagytam egy üzenetet a hófehér szalvétán Nagynak. „ Látom, van olyan, akivel nem csak barát leszel. Csók: Kincső” leraktam a pénzt és a szalvétát, majd kisétáltam az ajtón, Ádám észre se vette, mert körülötte voltak az ajnározó lányok.

Ádám szemszöge:

Szóval csak barátok... De akkor miért nevezte randinak? Ezek a gondolatok cikáztak bennem, miközben a kasszához sétáltam.

- Két jeges latte-t - adtam át rendelésemet a nőnek.

- Rendben. Pár pillanat és hozom - válaszolta gyengéd hangon.

Amíg készítették az italokat, nekidőltem a pultnak, ami nem volt a legjobb ötlet, mert egy csapat lány letámadt. Sikítoztak, ugráltak és körbevettek, így eltakarták Kincső csodálatos látványát.

- Nagy Ádám? - kérdezte egy szőkeség, aki meglehetősen hasonlított Kincsőre.

- Személyesen - villogtattam a legerényesebb mosolyomat.

- Kaphatunk aláírást? - visították egyszerre.

Biccentettem egyet fejemmel, és levettem egy tollat a kiszolgálóasztalról. Kiosztottam az autogramokat kézre, pólóra, vagy éppen egy darab szalvétára. Az előbbi szöszi megint odajött hozzám és kicsit közelebb hajolt, remélem ezt nem veszi észre az én szöszkém.

- Ő ott a barátnőd? - kíváncsiskodott.

Ettől a gondolattól vigyorognom kellett, hogy már mindenki a barátnőmnek hiszi.

- Még nem - vetettem egy féloldalas mosolyt.

- Nem baj, azért szólok, hogy épp az előbb lépett le - mutatott az asztal felé.

Utat törtem magamnak a sok rajongó között és az asztalunkhoz siettem, amin egy üzenet várt rám.

"Látom van olyan, akivel nem csak barát leszel. Csók: Kincső"

A szalvétára írt levél mellett, pedig pénz volt, amit a latte-ra hagyott itt. Zsebre vágtam a pénzt és a szalvétát, majd a saját pénztárcámból kifizettem a két Jeges Latte-t, melyeket feleslegesen rendeltem meg.

Kiviharoztam a kávézóból, és csak akkor vettem észre, hogy szakad az eső, de ez sem tántorít vissza attól, hogy bocsánatot kérjek tőle. Mindegy esőcsepp a fejemre hullt, így eláztatták a hajamat. Út közben megálltam egy virágárusnál, ahol vettem tíz darab rózsát, hogy meglepjem ezekkel.

Megérkeztem Kincső lakásához, ahol be is csengettem hozzá.

- Engedj be kérlek. Ádi vagyok - kérleltem, de nem jött válasz. - Gondolhattam volna, hogy nem enged be...

A szomszédjához szóló kapucsengőt is megnyomta, aki fel is vette.

- Jó napot! Nagy Ádám vagyok, Kincsőhöz jöttem, de nem enged be. Kinyitná a kaput?

- Természetesen - válaszolta, aztán egy pittyegő hang után kinyílt az ajtó.

Odaloholtam a lifthez, majd hívni kezdtem, de nem jött olyan gyorsan, mint számítottam.

- A negyediken lakik, az nem sok - ecseteltem magamnak.

A lépcsőket választottam, hogy minél hamarabb odaérhessek hozzá. Az ajtaja előtt pár pillanatra megálltam, de végül bekopogtattam.

Kincső:

 Hazasiettem, de közben eleredt az eső. Így teljesen megázva, beléptem lakásomba; első dolgom az volt, hogy levetkőzzek és elmenjek letusolni. Szóval levetettem ruháimat a kanapéra és bementem a fürdőbe. Teljesen ki akartam kapcsolódni, tehát engedtem vizet a kádba és raktam bele illatos fürdőbombákat. Épp szálltam volna bele a kádba, amely már tele volt, amikor rájöttem, hogy a telefonomat kint felejtettem.  Kisétáltam, majd behuppantam a kádba. Játszottam a habbal, majd rájöttem, hogy akkor már hajat is mosok. Elvégeztem a hajammal mindent, lefürödtem. Loboncomat egy törülközőbe töröltem, aztán hagytam hagy száradjon meg magától, hisz meleg van. Magamra tekertem egy fürdőszobai textilt, majd hallottam, hogy kopognak. Kimentem, majd kinyitottam az ajtót. Ádám állt ott, rózsákkal a kezében.
- Mit szeretnél még tőlem? Láttam, ahogyan a lányra néztél… Házszámot tévesztettél a virágokkal. - sóhajtottam, majd vártam reakcióját.

- Melyikről beszélsz? - nevetett fel picit. Majd felém tartotta a virágokat.

- Azt hiszed figyeltem? Csak valamelyikkel… Nem vagyok a mániákusod… - fontam össze magam előtt karjaimat és durcás ábrázattal a másik irányba fordultam. - A szőkéről… - válaszoltam szemrebbenés nélkül.

- Oh, hogy ő… - sóhajtott, majd a vállamra tette a szabad kezét. - Ő, csak hasonlított rád, azért néztem feltűnően sokáig… - fordított maga felé.

- De… Oké, elhiszem… És köszönöm a rózsákat. - vettem el mosolyogva a kezéből a virágokat; majd bevittem őket a lakásba és gyorsan vázába raktam őket. Intettem az ajtóban álló fiúnak, hogy bejöhet. Bebaktatott a nappaliba, ledobta magát a barna színű, bőr díványra.

- Virágokat a virágnak. - fordult felém és elkezdett nézni, amitől teljesen zavarba estem.

- Akkor én átöltözöm. - nevettem még mindig zavarba ejtve. Ádám bólintott, majd én elmentem felöltözni. Felvettem egy virágmintás trikót és egy rövidnadrágot. Kimentem és lecsücsültem, törökülésbe Ádi mellé.

- Amúgy nem kellett volna otthagynod… - próbált komoly arcot vágni, de nem sikerült neki és elnevette magát.

- Nem sikerült a szemrehányásod. - néztem szemébe elégedett vigyorral. Pont szóra akartam nyitni a számat, amikor valaki ráfeküdt a csengőre. Felálltam a kényelmes helyről és kisétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam azt, nem hittem a szememnek, Noel állt az ajtóban, az exem.

- Szia, szépség. - köszöntött mosolyogva, én pedig megszólalni sem tudtam. Egyetlen mentőkártyám, már ha nevezhetem így a fiút, akivel kávéztam, akkor az Nagy Ádám volt. Megjelent mögöttem és éreztem, ahogy ajkait szóra nyitja fülem mellett.

- Hát te ki vagy? - nézett a volt barátomra, komolyan ennél cikibb helyzetet sem teremthettem volna…

- Ádám ő az exem Noel, Noel ő Ádám. - mutattam be ágymásnak őket, még mindig meghökkenve.

- Ő az, aki csúnyának nevezett? - lépett mellém a focista.

- Oh, nem én sose, hisz ő nagyon szép. - hazudta a képébe Noel.

- Igen, ő volt az. - néztem rá szemem sarkából Ádámra. Közben egy néni jött fel két szatyorral a lépcsőn. - Jó napot kívánok Rózsi néni! - köszöntem neki, ő pedig majd elájult attól, hogy két fiú vesz körül; ezért válaszul csak intett egyet és felbillegett a hatodikra. Szememmel a lépcsőfordulóig követtem az idős hölgyet, majd megint visszanéztem Noelre.

- Hát, mert nem is voltál szép… - nevetett gúnyosan, majd újra megszólalt. - Nem is értem miért jártam veled… Semmi dekoltázs, arcod sem volt szép, a belsőd sem tetszett… Talán, csak nem akartam, hogy melegnek higgyenek, de mondjuk olyan voltál, mint egy rossz fiú másolat, szóval nem jártam jobban. - ecsetelte, én pedig feszengve és vérig sértve Ádámra pillantottam.

- Nagyon tökös vagy, mit ne mondjak… - mormogta mellettem a „csak barátom, mert mi más?”.

- Hát most se a legszebb, de sokat javult. - mosolygott nagyképűen az ex férfi.

- Köszönöm, de te semmiben sem lettél jobb. - mondottam gúnnyal a hangomban.

- Ohm, szóval nem tetszem? - hajolt kissé közel, amikor Ádi keze a fiú arcához csapódott.

- Elég. - morogta a focistám, majd bevágta az ajtót és felkapott mennyasszonypózba, majd bevitt a nappaliba és ledobott a kanapéra.

- Köszönöm. - mondtam teljesen megilletődve.

- Nincs mit, veled ne kezdjen ki, ő nem érdemel meg. - mosolyodott el. Ajtóütögetés töltötte be a szobát, biztosan Noel az, de nem érdekelt, mert idebent volt nekem ő, aki megérte.

- Te igen? - jegyeztem meg halkan.

- Tessék? - nézett felvont szemöldökkel a Fradi játékosa.

- Ja, csak annyit mondtam, hogy meleg van itt. - nevettem zavartan, de kacajomat Noel és az ajtó „társalgása” elnyomta.

- Na, jó nekem most van elegem ebből a baromból. - állt fel a díványról Ádám.

- Ne csinálj semmit. - sóhajtva kaptam a fiú karja után. - Egyszer abbahagyja.

- Teszek, arról, hogy most tegye. - vette ki karját kezem szorításából és megindult az ajtó felé. Én, mint egy megkergült kecske, rohantam utána; de ő már akkor Noellel trécselt.

- Figyelj haver, ha nem akarsz bajt, most eltakarodsz innen. - kiabálta a híres focista.

- Nem megyek el, te nyomorék. Botlábú is vagy és még jóképű se... - vágta a fejéhez a szavakat. Lépnem kellett.

- Ő nem botlábú és igen is helyes srác. - léptem a „botlábúnak” nevezett srác mellé.

- Jaj, megjöttél te is! - nézett rám szemrehányóan a volt barátom. Szakításunk okát sosem értettem; ő elutazott és bejelentette nem akar velem lenni. Persze távkapcsolat, meg minden, de 15 évesen ez még megoldható lett volna.

- Menj innen, most! - lökte meg két kézzel a vállát, Ádám. Noel lement a lépcsőn.

- Még találkozunk Kincső! - mondotta, majd hallottam, ahogyan a kapu becsapódik. Hirtelen felindulásból megöleltem Ádit. Ő visszaölelt, derekamra helyezte mind a két kezét és szorosan magához húzott.

- Ha te nem lettél volna, akkor még itt lenne... - mondtam pólójába, ugyanis arcomat beletemettem mellkasába. Ő válaszul belepuszilt a hajamba, mint az várható volt menten elpirultam.

- Most sajnos mennem kell… Majd találkozunk. - nézett rá a telefonjára sietősen. Én elengedtem testét és kikísértem az ajtóhoz.

- Öhm… Rendben, akkor, szia - vetettem egy utolsó pillantást rá, majd becsuktam az ajtót.

Ádám szemszöge:

Amint megláttam, hogy Barbi találkozni akar velem, nem is volt kétség, hogy odamegyek. Tudom, hogy szakítottunk, de még valamit érzek iránta, az egyszer biztos. De mielőtt találkozok   vele az Orczy Parkban át kell öltöznöm, hogy ne érezze rajtam Kincső parfümjének illatát.

  Szedtem a lábaimat, ahogy csak bírtam, hogy minél előbb láthassam a smaragdzöld szemű lányt, aki mindig megbabonáz.Tíz perc tempós futás után végre hazaértem, és be is rontottam a hálószobámba, hogy kivehessem az új öltözetem darabjait. Egy világosbarna farmer, és egy fehér ing mellett döntöttem, s miután felöltöztem befújtam magam a kedvenc spray-mel, aztán el is indultam a   tóhoz.

  Mivel csak tizenöt percre van innen a park, ezért nem fogok futni, meg amúgy sem szeretnék, mert akkor beizzadnék. A sétálás közben figyeltem az utcán cammogó embereket, és minden szőke lányról Kincső jutott eszembe.

  - Lehet nem volt jó ötlet otthagyni... - súgta a szívem.

Már a parkban jártam, mikor megpillantottam Barbarát. Egy fehér egyberuhát viselt, ami kiemelte a "nap" barnított bőrét.  Festett fekete haját a lány szellő szertevitte, így eltakarva gyönyörű arcát. Az ő arca nőiesen szép, míg Kincsőé gyermekien, de akkor is csodálatosan néz ki.

  Nyugodtan közeledtem Barbi felé, aki egy hatalmas mosollyal és öleléssel üdvözölt. Amikor magához húzott éreztem, hogy bűzlik az alkoholtól, úgyhogy eltoltam magamtól. Tettem meglepte és csalódottságot véltem felfedezni pofiján.

  - És mi a helyzet Ádika? - kérdezte nyávogós hangon.

  - Én remekül szórakozok pia nélkül is - kacsintottam rá.

  - Tudom, hogy szeretsz még - dőlt rá a vállamra, majd tenyerei közé zárta arcomat.

 Ajkai közeledtek az enyémhez, a szívem azt kiáltotta, hogy ne, de az eszem azt, hogy igen, egy lány pedig azt, hogy utállak... Kincső kiabálta könnyes szemekkel, majd a pénztárcámat a földhöz vágta és futni kezdett.

  Nem is kellett gondolkodnom, hogy maradok-e vagy sem, egyből a szőkeség után eredtem.

  - Kincső! Kérlek, állj meg! - kérleltem a szöszit, de meg sem állt. - Cseszd már meg! - üvöltöttem rá torkom szakadtából.

  Kincső megremegett, és végül megállt, de nem fordult felém, odatipegtem mellé és meg akartam fogni a vállát, de megszólalt.

  - Hozzám ne merj nyúlni! - morajlott rám gyűlölettel, a hangjában. - És most takarodj innen!

- Kérlek Kincső! Hallgass meg... - sóhajtottam.

  - Minek, hogy elmagyarázd a volt barátnőd miatt szaladtál el? Erre én is rájöttem. De te meg egy álszent vagy... Biztos csak azért hívtál kávézni, hogy féltékennyé tedd - mesélte, miközben könnyeivel küszködött. Elcsesztem, elrontottam az esélyemet ennél a szépségnél, egy nagy marha vagyok.

  - Én sajnálom - csúszott ki számon.

  - Sajnálhatod is. Azt hittem lehet köztünk valami, de tévedtem. Nem láttam a rózsaszín köd miatt. - vallottam be teljesen őszintén

  - Nyugodj le picit - nyugtattam a lányt, de ő csak dühösebb lett.

  - Hogyan nyugodjak le? Áruld már el? - kiáltotta max hangerején. - Játszadoztál velem.

  - Én nem játszadoztam veled. Én csak... Kezdek beléd szeretni. - vallottam be érzéseimet.

1. fejezet

Sziasztok! 
Úgy döntöttem, hogy már ma publikálom az új rész, de a következő fejezet jövőhét hétfőn lesz elérhető itt és wattpadon is. :)  (wattpadon: unicorn_titania néven megtaláltok. :) )
Remélem tetszik ez a rész. :) 
XOXO: C.C.
Ui.: Bocsánat, hogy rövid lett, legközelebb hosszabb lesz. :)

1.

Reggel a nyári nap sugaraira ébredtem, ahogy azok az arcomba világítanak. Automatikusan az órámra néztem, amely 10:25-öt mutatott; átbaktattam a konyhámba és elkészítettem egy cappucinot. Leültem a kanapéra, majd elővettem a laptopom, elkezdtem böngészni a híreket, de semmi érdekfeszítőt nem találtam. Bekapcsoltam a TV-t, a tegnapi meccs ismétlése ment. Csak az esetre gondoltam, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy maga Nagy Ádám adta oda a pólóját… Rájöttem, hogy ma még nem ettem semmit, ezért gyorsan felkaptam magamra egy fekete shortot és egy „I love myself”-es feliratú pólót, majd megfogtam telefonomat, zsebembe helyeztem és elindultam a pékségbe.

- Kincső! - rohant hozzám Anna, a legjobb barátnőm, egy szatyorral a kezében.

- Szia Ancsusz. - elmosolyodtam. - Miután te tegnap elmentél, hihetetlen dolog történt... - nevettem fel. Ő értetlenül nézett, ezzel arra kényszerítve engem, hogy fejtsem ki mi történt. - Na, szóval tegnap mentem volna a metróhoz, de egy srác belém jött a vállával. Sapka volt rajta, így először nem láttam ki az; és hát elszóltam magam, hogy Nagy Ádámon filózok... Erre a srác levette a sapiját és Nagy Ádi volt a rejtelmes sapka alatt. - mosolyogtam. - Aztán mondtam, hogy mérges vagyok rájuk, mert nem kaptam pólót, erre ő odaadta a pólóját, mármint a bemelegítő pólót. - nevettem.

- Komolyan? - nézett rám Ancsa, teljesen meglepődve.

- Ahha. - nevettem.

- Mázlista. - mosolygott kedvesen, majd elkísért a pékségbe és feljött hozzám.

- Amúgy sose fogok vele találkozni, megint... - sóhajtottam egy aprót, majd elkezdtem reggelizni, amelyhez Anna is csatlakozott.

- Kincső, biztos találkoztok még. - mosolygott biztatóan. Valamiért ő mindig meg tud nyugtatni.

- Lehet. - nevettem fel, majd elpakoltam a dolgokat, amelyeket az evésre használtunk. Lehuppantam a kanapéra, a barátosném mellé, majd elkezdtünk beszélgetni.

- Viszont nekem lassan mennem kell. - állt fel az ülőalkalmatosságról sóhajtva. Én is felpattantam, majd kikísértem az ajtóhoz. Búcsúzásként megölelt, majd kisétált. Én tovább folytathattam az unalmas szombatomat. Úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy elkezdjek romantikus filmeket nézni és szétbőgött fejjel folytatni, helyette elmegyek futni. Felvettem a sportcuccaimat és a sportcipőmet, majd elindultam. Lebaktattam a negyedik emeletről és kimentem, vagyis kifutottam az Orczy-kertbe.  Elkezdtem futni a köröket, amikor is egy kicsit eldugottabb részre érkeztem (újra). Egy fiú belém jött testével, ugyanis ő is futott, csak ő felém; amikor nekem jött kaptam egy kis löketet, így hátrapuffantam.  Felnéztem a fiúra, aki kezét felém tartotta; én megfogtam azt és ezáltal a földről felrántott. Egy ideig csak a szemeit néztem, majd megszólaltam.

- Örülök, hogy újra találkozunk. - mosolyodtam el.

- Én is, kifejezetten boldog vagyok szöszi. - vette elő újra a becenevemet. Nem tudom még most se elhinni, hogy Nagy Ádám becézget. Az környékünkön senki nem volt, a futó emberek a közelünkben sem voltak, így ketten álltunk ott, a naplementében, a fák alatt. Körülbelül 10 másodpercig csak fürkésztem szememmel arcát, amikor hirtelen megszólaltam.

- Hogy-hogy nincsenek körülötted fotósok? - mosolyodtam el, majd körülnéztem, ég a bokrok mögé is benéztem, de paparazzikat sehol sem láttam.

- Kivételesen nem érdeklem őket. - nevetett fel, mire én megforgattam a szemem. - Amúgy lenne kedved eljönni velem kávézni, vagy valami? - mosolyodott el.

- Hát p-persze. - dadogtam, teljesen elvörösödve. - Amúgy a nevemet még nem tudod… - sóhajtottam egy picit.

- Nyugi Kincső! Én mindent tudok. - kacsintott rám, amitől bőröm ismét pír lett. Elfutott mellettünk egy harminc év körüli férfi, kétszer visszanézett Ádira, aki intett neki egyet, de a hapsi nem jött vissza.

- Honnan tudod a nevem? - néztem a szemeibe.

- Aki érdekel, vagy ami, annak utána nézek. - kacsintott én pedig menten elpirultam. - És te érdekelsz. - mosolyodott el.

- Oké. - nevettem fel. - Ijesztő vagy. - nevettem még mindig, majd ő is felnevetett és beletúrt a hajába.

- Akkor, mondjuk, hazakísérlek és utána én is haza megyek, aztán visszamegyek hozzád és mehetünk. - mosolygott aranyosan és elindult kifelé a parkból.

- Nekem megfelel. - ért fülig a szám. Koslattam mögötte és közben csöndben néztem a hátát.

- Mehetnél te elől, mert én nem tudom, hol laksz. - nevetett halkan. Elé mentem, de éreztem, hogy tekintete a hátamat szúrja, ezért hátrafordultam. Nem tévedtem, végig engem nézett.

- Amúgy te hol laksz? - néztem felé mosolyogva.

- Errefelé. - mondotta sejtelmes hangnemben. A panelház elé értünk, amelyben lakok; kivűl sárga színű, belül pedig mályva. Beütöttem a kódot.

- Akkor majd csöngess, 21-es a kapucsengő. - néztem rá.

- Rendben, akkor kb. fél óra múlva?! - mosolygott.

- Igen, az megfelel. - nevettem, ő elindult, én pedig felmentem a negyedikre és lefürödtem. Feldobtam magamra egy minimális sminket (szempillaspirált) és felöltöztem. Választásom egy fekete rövid ujjúra esett, amelyen egy felirat volt: „I am happy girl”. Felvettem egy fekete shortot, amelynek sebén fehér csipke volt. Ezzel letudtam a készülődésemet.  Csöngettek, én felkaptam a táskámat és lementem a kapuhoz, majd kinyitottam azt. Ádám ott ált, keze a háta mögött volt, éreztem, hogy szívem a torkomban van; odasiettem hozzá.

- Szia. - nevettem fel, ő pedig elmosolyodott és keze megindult maga elé.

Köszöntő

Na, szóval üdvözlök mindenkit a blogon! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a kis ízelítő. :)
XOXO: C.C.

Hangzavar volt, meleg és párás nyári idő… Ő ott állt a pályán, már a meccsnek vége volt. A barátnőm és én lementünk a pálya széléhez, hogy kapjunk pólót, de ez nem jött össze. Álltunk ott, szomorúan, elkeseredetten; hihetetlen, hogy 18 éves érett lányokból mit vált ki az, ha nem kapják meg, amit akarnak. Kisétáltunk a stadionból, elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam a metró felé, de valakibe beleütköztem.

- Hé! - néztem az emberre, aki belém jött vállával. Egy fiú volt, sapka volt rajta, így arcát nem tudtam felismerni.

- Bocsi, nem igazán figyeltem. - mondotta halkan, hangja lágy volt és meleg.

- Semmi, én se…  A meccsen filóztam, meg persze Nagy Ádámon… - nevettem fel, mire a srác feljebb tolta a sapkáját.

- Oh, szóval rajtam? - nézett le szemeimbe. Csak álltam ott, megdermedve és nem mertem megszólalni. A nyári szellő elkezdett fújni, ezzel arcomba nyomta szőke loboncomat. - Van macskád? - nevetett fel, gondolom a némaságomra utalt; hisz megszokott mondás „a cica vitte el a nyelved? „

- Nincsen… - morogtam az orrom alá, teljesen megszeppenve. - Viszont megvagyok rátok sértődve… - vigyorogtam.

- Miért is? - sóhajtott, majd egy vigyorral megajándékozott. Nem tudtam elhinni, hogy a Fradi egyik középpályása, nem utolsósorban a kedvencem, velem leállt trécselni.

- Nem kaptam pólót… - néztem rá, durcás ábrázattal. Ádi elkezdett kutakodni a sporttáskájában, majd előrántotta a bemelegítő pólóját.

- Tessék, itt van ez, remélem, megfelel. - nézett rám egy széles mosoly kíséretében. - Majd még találkozunk szöszi. - súgta a fülembe, majd visszavette a sapkáját és elment a másik irányba. Ott álltam teljes mértékben meglepetten, földbegyökerezett lábakkal a stadion előtt.